Ön mindig is örök optimistaként állt az élethez. Milyen praktikákkal próbál az lenni ebben a helyzetben is?

– Igen, optimista vagyok, ami persze, nem jelenti azt, hogy minket nem visel meg ez az újfajta világ és a korlátozások. Sokan azt hiszik, a mi korunkban már csak egy számít, a túlélés, de ez nem így van. Mi tudatosan figyelünk arra, hogy fizikailag és mentálisan is egészségesek maradjunk a bezártságban is.

Ez mit jelent?

– Kialakítottunk egy rendszert, hogy ebben az időszakban is legyen értéke a mindennapoknak, és persze, jól is érezzük magunkat közben.

Hogy kell ezt elképzelni?

– Reggel felkelés után szánok időt egy finom reggelire, amely során megbeszéljük az én Klárikámmal, mik a napi feladatok. Aztán 20-30 percet meditálok, majd még délelőtt legalább egy órát sportolok. Ebéd után elvégezzük a napi teendőket, és ha éppen aznapra nem jutott, akkor kitalálunk valami feladatot. Ez az egyik nagy titok, fontos, hogy legyen valamilyen feladat, tevékenység. Az este a szórakozásé, olvasunk, filmet nézünk, zenét hallgatunk és jól kialusszuk magunkat. Én elalvás előtt egy lágy zene mellett mantrázok is, amit egy, a fiatalság titkát boncolgató könyvből tanultam.

Biztos segít az is, hogy nincs egyedül.

– Kétségkívül, hiszen a feleségemmel a nap 24 órájából 23-at eddig is együtt töltöttünk. Sokan nem is értik, hogyan vagyunk erre képesek, de szerintem az, hogy imádunk beszélgetni és tudunk együtt és akár a másikon is nevetni, könnyűvé teszi ezt.

Forrás: Blikk