Budapest – A zenészt saját bevallása szerint a dalai és a hangszere tartja fiatalon.
– Ha nem zenélhetek, az olyan, mintha gyógyszerelvonási tüneteim lennének, zene nélkül vége az életemnek – mondta Balázs Fecó, aki 50 éve aktívan zenél, amitől még a betegsége sem tántoríthatta el.
– Engem a zene konzervált, általa kortalan vagyok. Megmaradtam gyerekes kinézetű felnőttnek, ami egy adottság, bár lassan közeledem a hetvenhez – mesélte a Bestnek a zenész, aki úgy fogalmazott, jelenleg boldog.
– Azzal foglalkozhatok, amit a sors adott, ami nem munka, hanem szerelem, és ez a hangszeremnél, a zenémnél fogva örökké elkísér. Hiszek a sorsszerűségben – folytatta Fecó, aki hiába járta be többször is az országot, mégis képes ennyi idő után is rácsodálkozni a dolgokra.
– Mostanában felfedezek olyan helyeket, ahol többször jártam az elmúlt 50 évben, de elkerülték a figyelmemet. Rácsodálkozom olyan dolgokra, amik mellett sokszor elmentem. Eltelt az idő, és néha alig találok kapaszkodót a múltban.
Balázs Fecó
Fecó szerint a felgyorsult világban nem csak a városok, de az emberek is megváltoztak, ami persze, rá is igaz.
– Gondolom, ehhez hozzájárult az egészségi állapotom megváltozása, a tapasztalataim, a gyerekem, a családom, s minden egyéb olyan dolog, ami iránt fokozott figyelemmel lettem, ahogy idősödtem.
Forrás: Blikk